Ami az iskola feladata (lenne)…

“Anya, ezt meg miért kell megtanulnom? Semmi szükségem nem lesz rá! Egyáltalán… Minek járjak iskolába?” – Teszi fel sok gyermek és fiatal a kérdést. Mint, ahogy én is tettem, amikor el nem tudtam képzelni, hogy mi értelme van annak, hogy megértem a kovalens kötés csodáját kémia órán.

A kérdésre meg aztán sok szülő tehetettlenül csak annyit felel, hogy: “Mert, a Tanár Úr ezt mondta!”, vagy “Mert ez a házi feladat!”, vagy “Mert ezt mondtam!”.

Pedig a kérdés jogos!

Mire is való az iskola?

Valamikor 6 éves korunkban beülünk az iskolapadba és ott töltjük gyermek- és ifjúsági éveink egy jelentős részét. 13 000 óra! Ha napi átlagosan 6 óra iskolai idővel számolunk, 12 év alatt ennyit töltünk el különböző oktatási intézményekben. De miért is? Csak azért, hogy ne legyünk otthon láb alatt? Nem… Ennél többről van szó…

Amit mindenki tud: matek, magyar, történelem…

Az iskola egyik feladata teljesen világos: elvárjuk tőle, hogy megtanítsa gyermekünknek az írást, az olvasást, a számolást. Hiszen erre mindenkinek szüksége van.

Teljesen jogos, hogy egy kis általános műveltségre is szert tesznek gyermekeink; tanulnak a múltunkról, a körülöttünk levő világról, állatokról, országokról, (meg)tanulunk egy (vagy kettő) idegen nyelvet, hogy megismerhessünk idegen kultúrákat, anyanyelvünket nem beszélő embertársakat. Tanulunk énekelni, rajzolni és természetesen a sport sem maradhat ki.

Különbözőek vagyunk, ezért az is különböző, hogy milyen mértékig érdekelnek minket a különböző tárgyak. Míg van, aki számára a tény ismerte, hogy “Van egy bizonyos Franciaország Európában, aminek a fővárosa Párizs” bőven elegendő, addig más legszívesebben körbe járná az egész országot, megtanulja a nyelvet és minden részletet tudni szeretne Victor Hugo és Stendhal hazájáról.

És itt egy fontos ponthoz érkeztünk el.

Mindenkit más érdekel. Nagyjából ahány gyermek, annyi érdeklődési kör. Az iskolaválasztással bizonyos mértékben később befolyásoljuk, mit tanuljon a gyermekünk, de ott is csak bizonyos mértékben. Az általános iskolában jóval kevesebb a befolyásunk a tanult témákra. Ugyanúgy ahogy az érettségit sem szabhatjuk személyre. Ha valakit valami komolyabban érdekel, akkor bármikor olvashat a témában könyveket, megnézhet filmeket vagy hasznos információkat találhat az interneten. Nehezebb dolga van annak, akit, nem érdekel egy bizonyos téma, hiszen olyan mértékben ennek ellenére meg kell tanulnia, ahogy azt a dolgozatokban, vizsgákon megkövetelik.

És ez jól is van.

Egyrészt honnan tudnánk, hogy nem érdekel a kémia, amíg soha nem foglalkoztunk kémiával. Csak azért, mert „Anya hidegrázást kap tőle”, nem biztos, hogy ez ránk is igaz.  

Másrészt viszont később sem csak azt fogjuk csinálni, amit szeretnénk. Munkahelyünkön el kell végezni fegyelmezetten azokat a feladatokat is, amikért nem rajongunk. Ha vállalkozásunk van, akkor is ki kell állítani a számlákat, annak ellenére, hogy a hideg ráz a könyvelési feladatoktól. Otthon is valószínűleg romokban állna a lakás, ha csak azt csinálnánk meg, amihez kedvünk van.

És itt jutunk el az iskola második fontos feladatához:

Önkontroll elsajátítása

Vannak dolgok, amiket el kell végezni, akkor is, ha nem szeretnénk. És ezt gyermekünknek is el kellene sajátítani. Össze kell pakolni a táskát, akkor is, ha a polcon sorakozó kisautók érdekesebb elfoglaltságnak tűnnek.

Meg kell írni a házi feladatot. Rá kell szánni az időt az angol szavakra. Minden egyes nap. Akkor is, ha gyönyörű verőfényes napsütés van oda kint. Akkor is, ha a kedvenc lovas film megy a tévében.

Minél korábban tanulja meg gyermekünk azt, hogy hogyan ossza be a saját idejét, annál könnyebb lesz neki. Természetesen nyilvánvaló az is, hogy egy érettségire készülő 18 évesnek már sokkal nagyobb önfegyelemre van szüksége, mint egy kisiskolásnak. De a kisiskolásnak is vannak feladatai már, amivel az évek múlásával egyre jobban kell tudnia bánni. Egyre jobban kell tudnia beosztani a saját idejét. Saját magának össze készíteni az iskolatáskáját, kihegyezni a ceruzáját. Beosztani a délutánt, hogy mikor, mit tanul.

Mert enélkül nem fog menni! Lehet akármilyen intelligens, okos szuperzseni, ha nem tudja magától elvégezni a feladatait, leülni tanulni, akkor kudarcok fogják érni. Abszolút rendben van, ha a 6- 8 évesünknek segítünk a táskapakolásban, vagy együtt tanulunk vele, kikérdezzük a leckéket. Egy érettségizőnél ez már megkérdőjelezhető. Még ha tényleg össze is pakolnánk 18 évesünk táskáját és kidolgoznánk helyette az érettségi tételeket, akkor is: hol marad az önbizalom, a hit, hogy „Én ezt meg tudom csinálni! Képes vagyok rá!”

Valahol 6 és 18 éves kora között el kell sajátítania a saját dolgai irányítását. Minden évvel egyre jobban. Hogy leülök, megcsinálom, megtanulom. Sikereket érek el. Ha kicsit változtatok a dolgokon, még jobbak az eredmények. Vagy rosszabbak- akkor visszatérek az előző módszerhez. Hogy kísérletezek. Mi válik be? Ha egyből iskola után tanulok? Vagy inkább este? Ha hangosan olvasok? Vagy elmetérképet készítek, rajzolok? Hogyan leszek jobb?

Az iskola feladata azonban ezzel még nem ért véget.

Szociális- és értelmi képességek fejlesztése

Nem kérdés: fontos a matek és az angol, de van valami, ami ugyanilyen fontos: az, hogy hogyan élünk együtt embertársainkkal. Míg 2 évesen természetes az, hogy „Én szeretném ezt a kisautót, semmi és senki más nem érdekel és ha nem kapom meg, akkor földhöz vágom magam és ordítok, ahogy csak a torkomon kifér”, addig ez a magatartás egy 16 évestől már nyilván nem elfogadható.

Valahol az iskolás évek alatt szépen folyamatosan meg kell (kéne) tanulni embertársainkkal együtt élni, figyelembe venni, hogy mások is léteznek, de mindezt úgy, hogy azért ne is adjunk fel mindent másokért.

Gyermek- és ifjúsági éveink alatt egyre profibbnak kell lennünk olyan területeken, mint a:

  • Segítőkészség: hogy ha beteg az osztálytársam, segítek, hogy eljusson hozzá a házi feladat, hogy nézem azt, hogy mit tehetek én másokért és nem csak azt, hogy mások mit tehetnek értem.
  • Empátia: hogy belegondolok abba, hogy mit érez a másik. Ez elkezdődik azzal, amikor 2- 3 évesen odaadom a kedvenc babám a „baratomnak”, mert éppen valamiért sír és szeretném, ha újra vidám lenne. A gyermekéveink során pedig egyre jobban megtanuljuk átérezni más helyzetét. Van, akinél ez szépen szinte magától fejlődik. Sajnos nem mindenkinél. A világ egy sokkal szebb hely lenne, ha sokkal többen megtanulnák átérezni a másik helyzetét. Ha sokan nem mindenkin átgázolnának a saját cél érdekében. Lennének egyáltalán háborúk? Ha belegondolna mindenki, hogy az mennyi szenvedést okoz? Sajnos nem így van. Sajnos nem mindenkiben alakul ki magától. Viszont gyermekeknél sokat segíthetünk ennek fejlesztésében.
  • Együttműködés: bár a dolgozatoknál büntetik, sok más esetben mégis könnyebb, ha valamit nem egyedül csinálunk. Ha közösen tanulunk. „Én nem értem a matekot, de nagyon jól el tudom magyarázni az angol nyelvtant.” Már csak kell találni valakit, akinél pont fordítva van és már meg is úsztuk a magántanárhoz járás költségeit. Nem beszélve arról, hogy mennyivel élvezetesebb így a tanulás. A másokkal való együttműködés képességére egész életünk során szükség lesz. A legjobb, ha ezt minél fiatalabb korban megtanuljuk.
  • Felelősségvállalás: magamért és később másokért. Hogy kihegyezem egyedül a ceruzámat, hogy elmegyek egyedül az iskolába, hogy vigyázok a kistesómra, amíg anya mosogat, hogy megtanulom egyedül a leckéimet, hogy elvégzem egyedül a rám bízott feladatokat.
  • Erkölcs: hogy megtanulom, hogy lopni nem jó. Akkor sem, ha más nem látja. Hogy ha látom, hogy valakinek leesik a pénztárcája, akkor felveszem és visszaadom. Hogy lelkiismeretfurdalásom van, hogy ha 6-ot lépek a társasjátéknál 5 helyett és nem lesz olyan édes a győzelem, akkor se, ha nem buktam le.

Hogy szebb hely lenne a világ, ha minden gyermek elsajátítaná ezeket a fentieket? Szerintem nem kérdés. Hogy hogyan tudunk segíteni gyermekünknek/ tanítványainknak ezekben? Ez már egy nehezebb kérdés, amin mindenkinek érdemes elgondolkodnia… 😊

Ne felejtsd el kérni ingyenes, 6-16 éves gyermekek szüleinek szóló, koncentrációfejlesztő, tanfolyamunkat itt: www.tanuljtino.hu

Kapcsolódó bejegyzések
Vizsgázol? Akkor ezt mindenképp olvasd el

5 lépés a sikereses felkészüléshez Az első nagy vizsga az életünkben talán az érettségi. Aztán jönnek a különböző továbbképzések, nyelvvizsgák, Tovább

Hogyan segíts gyermekednek/ tanítványaidnak a tanulásban?

13 éves, félénk kislányként megszeppenve ültem a széken. Velem szemben ott ült az a szakállas, nagy darab bácsi, akinek anyukám Tovább

Hogyan legyen időd mindenre: avagy a 25 órából álló nap titka

Az egyik leggyakoribb ok, ami sokakat visszatart a tanulástól az az időhiány. "Nincs időm tanulni"- hallom sokszor. Pedig el kellene Tovább

Az élethosszig tartó tanulás ma már nem kérdés..

a kérdés a hogyan   A gyermekek szeretnek tanulni. Ez tény! Miért veszítjük el ezt a szeretetünket később? Legalábbis én Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..